Tegnap voltunk sétálni ami egész érdekes volt.
Momó valamiért nem akart csendben sétafikálni és sírt kegyetlenül,de ahogy az utcánkba értünk egyből elhallgatott.Lehet,hogy ismerős tájat látott,vagy már megunta a sírást?Nem tudni.Megfigyeltük a
hasfájós időszakát!Este 7-
től kb fél nyolcig tart,néha tovább is.Szegény Mazsolám nem tudja nézni a kedvenc sorozatát,mert pont akkor van.Ilyenkor szoktam kimenni a kis Döncivel a kertbe sétálni,hogy legalább ennyi nyugalma legyen az én fantasztikus feleségemnek.A délután folyamán amikor kint voltam kijött a szomszéd lány (ezentúl Anikó) megnézni mennyit nőtt
Momó.Látja a fejlődését és érdeklődik
utána mert Ő is babát vár.Legalább lesz
Momónak egy kis
játszópajtija,vagyis inkább
játszópajtinője.A
kerítésen keresztül csodálták a kis Dömpert és gondoltam szokják a gyereket átadtam nekik egy kicsit.Látni kellett volna Anikó anyját amikor egy ilyen kis falat gyereket meglátott a lánya kezében.Egy kicsit elolvadt.
Node gyorsan vissza lett adva,mert a sírás már ott figyelt a kis szája szegletében az mi kis Dánielünknek.Az este egész jól telt ismét,bár most
két-három napja rászokott a fiam a fél négy/négyes kelésre ami azért rossz mert akkor nekem már felesleges lenne visszaaludnom.Persze, mint akit
fejbe vágtak úgy alszom vissza,pedig nem is én kelek fel
Momóhoz etetni.Én jó ha maximum fél órát vagyok éjszaka ébren.És hogy reagáljak
Felsmann nagyi megjegyzésére;dehogy tesszük a füléhez a telefont.Szépen kihangosítjuk és
kb fél méterre van a gyerkőctől,de még így is a legcsendesebb hangján kell lejátszani neki a
VUK-ot,mert nem szereti,ha üvölt a zene.
Jó gyerek a fiunk,nem bömbölteti a zenét.Visszatérve az estéhez hálát adok bárkinek,hogy ilyen rendes asszonykával áldott meg a sors és próbál engem pihenni hagyni,csak még azt nem tudom,hogy hogy fogom én Őt hagyni hogy pihenjen.Majd kitalálok valamit.
Tegnap voltunk sétálni ami egész érdekes volt.Momó valamiért nem akart csendben sétafikálni és sírt kegyetlenül,de ahogy az utcánkba értünk egyből elhallgatott.Lehet,hogy ismerős tájat látott,vagy már megunta a sírást?Nem tudni.Megfigyeltük a hasfájós időszakát!Este 7-től kb fél nyolcig tart,néha tovább is.Szegény Mazsolám nem tudja nézni a kedvenc sorozatát,mert pont akkor van.Ilyenkor szoktam kimenni a kis Döncivel a kertbe sétálni,hogy legalább ennyi nyugalma legyen az én fantasztikus feleségemnek.A délután folyamán amikor kint voltam kijött a szomszéd lány (ezentúl Anikó) megnézni mennyit nőtt Momó.Látja a fejlődését és érdeklődik utána mert Ő is babát vár.Legalább lesz Momónak egy kis játszópajtija,vagyis inkább játszópajtinője.A kerítésen keresztül csodálták a kis Dömpert és gondoltam szokják a gyereket átadtam nekik egy kicsit.Látni kellett volna Anikó anyját amikor egy ilyen kis falat gyereket meglátott a lánya kezében.Egy kicsit elolvadt.Node gyorsan vissza lett adva,mert a sírás már ott figyelt a kis szája szegletében az mi kis Dánielünknek.Az este egész jól telt ismét,bár most két-három napja rászokott a fiam a fél négy/négyes kelésre ami azért rossz mert akkor nekem már felesleges lenne visszaaludnom.Persze, mint akit fejbe vágtak úgy alszom vissza,pedig nem is én kelek fel Momóhoz etetni.Én jó ha maximum fél órát vagyok éjszaka ébren.És hogy reagáljak Felsmann nagyi megjegyzésére;dehogy tesszük a füléhez a telefont.Szépen kihangosítjuk és kb fél méterre van a gyerkőctől,de még így is a legcsendesebb hangján kell lejátszani neki a VUK-ot,mert nem szereti,ha üvölt a zene.
Jó gyerek a fiunk,nem bömbölteti a zenét.Visszatérve az estéhez hálát adok bárkinek,hogy ilyen rendes asszonykával áldott meg a sors és próbál engem pihenni hagyni,csak még azt nem tudom,hogy hogy fogom én Őt hagyni hogy pihenjen.Majd kitalálok valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése