Sír!

Tegnap arról beszélgettem egy szerszámkereskedő cég vezetőjével,hogy vajon én jó alkalmazottja lennék-e a cégüknek avagy sem.Egész szép jövőképet festett fel a druszám,mindaddig amíg a fizetésről nem esett szó.Rendben van az ,hogy céges autót,laptopot és mobilt adnak a munkához,de a fizetés az meg bő 40e-rel kevesebb lenne!Bakter!Ugyan még megpróbálom azt az összeget legalább annyira feltornászni,mint a jelenlegi,de nem fűzök hozzá sok reményt.Hazafelé Szilviám és Momóm elém jöttek a HÉV-hez.Aranyfalat feleségem teljesen ki volt akadva,mert Momó valamiért éktelenül sírt.Ha felvette, ha letette, ha etette és ha tornáztatta akkor is csak sírt és csak sírt.Csak a friss levegőn nyugodott meg a kis vadóc gyerkőc.Sétáltunk egy fél órácskát és mikor hazaértünk ismét eltört a mécses.Bár egész jól megnyugtattuk egy 20 perc alatt,de a sírás ott lógott egész délután a levegőben.Azért azt be kell ismerni,hogy Dönci sokkal aranyosabb amikor nevet!