Tegnapi nap a fáradtságról szólt.Szilviám nagyon rosszul aludt este és Momó napközben se hagyott neki sok pihenőidőt.a gyerkőc már rájött arra,hogy az neki jó ha foglalkoznak vele .Ennek folyományaként Szilvi csak úgy tudott teregetni,ha minden egyes ruhadarab előtt odament a kiságyhoz és megmutatta Döncinek a teregetni valót.Érdekes lehetett.Aztán én se sokat lendítettem a dolgon mikor hazaértem,mert én se voltam a csúcson.Mindenesetre elmentünk a Corába,mert Tominak kellett ajándékot venni,ugyanis vasárnap lesz a szülinapja.Persze ha már ott voltunk, vettünk az én drága feleségem nögyógyászának egy kis csomag ajándékot,mert ugye ő is nagyban közrejátszott abban,hogy Momó van nekünk és ma úgyis meg kell látogatnunk egy kontroll miatt.Egyszóval zajlik az élet és mi még nem tudtunk teljesen hozzácsiszolódni ehhez a zajláshoz.De már alakul!
Post Scriptum:Elnézést,de én így emlékeztem arra amit mondtál.Ebből is látszik,hogy a memória szelektív és megbízhatatlan.
1 megjegyzés:
élő előadásban sem volt piskóta a teregetés története :-)
Megjegyzés küldése