látogatás

A hétvégénk nagyon aktívan telt el.Szombat délután átmentünk békásra Szilvi volt főnöknőjékez,férjéhez és a két év körüli kisfiához.Már előre féltünk,hogy Momó hogy fogja viselni egy vad idegen kisgyerek közellétét,de legnagyobb meglepetésünkre csak akkor tört a mécses amikor egy kicsit hangosabban játszott Rudi ,avagy nevetett egy nagyot.Ráadásul még ez a sírás sem volt olyan vészes,mert pár pillanaton belül meg is lehetett nyugtatni DaniLevit.Nagyon büszkék voltunk rá!Úgy látszik,csak bizonyos emberszám felett kezd besokallni a szentem,vagy elkezdett szocializálódni és rájött,hogy nem bántják az emberek.Hála ennek a kis család látogatásnak ,aznap éjszaka egész jól aludtunk mindhárman.Másnapra -azaz vasárnapra-Regiékhez voltunk hivatalosak egy kis ünneplésre.Délelőtt mentünk és nagyon reménykedtünk benne,hogy Momó itt is jól fog viselkedni és nem sírja végig az ottlétünket.Ismételten büszkék lehettünk Danira,mert itt is,csak pár percre tört a mécses.Itt is nagyon jól éreztük magunkat és még a mai nap is rájuk fogok gondolni amikor a rántott husit fogom enni ebédre.Most már Vilire is mosolygott Dániel,tehát ebből én azt veszem ki,hogy már nem fél annyira tőle.Persze azért még voltak kritikus pontok,példának okáért Noldi erőteljes mély hangja valahogy még mindíg rossz érzéseket kelt Momóban.Nem értem miért?Bár amikor csak a négy srác volt bent a szobában akkor olyan szépen eljátszott előttünk minden sírás nélkül,hogy tényleg nem értem az egészet.Kaptunk rengeteg gyerekruhát amit nem győztünk rendszerezni,felpróbáltatni és kimosni amikor hazaértünk.Egyszóval nagyon aktívak voltunk a hétvégén és ez Momón is meglátszott.Este elég nehezen tudtuk elaltatni és amikor elaludt,akkor is elég felületesen aludt.