Azt se tudja Szilviám mikor írtam utoljára a blogra! Nos igen nagyon megszokta, hogy naponta frissül a blog. No de a friss újságokkal itt a mai szám. A Berencsi családban mindenki beteg lett. Dani kezdte a megfázásos köhögéses betegséget és folytattuk mindannyian. Én a biztonság kedvéért még bementem hétfőn dolgozni, így legalább mindenkinek átadhattam betegséget, Kedden olyan nagyon vacak volt a közérzetem, hogy inkább az orvost látogattam meg délután. Telefonon még elintéztem a céggel kapcsolatos dolgaimat és aztán itthon tengettem a hirtelen jött szabadidőmet. Sajnos Szilviám is sikeresen elkapta ezt az influenzaszerű betegséget, így az éjszakáink igen „kellemesen” teltek. Dani óránként kelt és hol én, hol Szilvi kelt ki hozzá félkómás állapotban. No igen legalább ne mindhárman lettünk volna betegek. Persze semmi gond, így legalább hamar túl leszünk rajta. Momó egyre több dolgot tud és mi lepődünk meg a legjobban, hogy miket is tanul meg egyik napról a másikra illetve egyik pillanatról a másikra. Példának okáért ott az első fog! Már harap vele és elég fájdalmasan. Mármint a részünkről fájdalmasan. Vagy ott van a mozgékonysága ami tényleg hihetetlen gyorsan fejlődik. Az egyik percben még teljesen inaktív, a másikban meg már a szoba másik végében van a gyerek és próbál vagy rám, vagy az anyjára felmászni. Van egy-két kép róla amint már „kétlábon” próbálkozik. A súlygyarapodásáról és a centiméterekben történő növekedéséről már nem is beszélek. Bár most nem a legjobb evő a kis Momó, de azért még így is jó húsban van. Akkor ugye dumál, ha kell, ha nem. A nyálával „szürcsög” és a nyelvével érdekes figurákat tud produkálni. A takaróva
l kukucskásat játszik, erről van is egy jó képünk. Úgy kb. ez az elmúlt három-négy nap eseménye. Még annyit a mai napról, hogy telefonált Czakó úr és közölte, hogy ma jönne ki hozzánk, hogy kitöltsük együtt az önkormányzatnak beadandó papírokat. Nos ez elmarad a betegségünkből adódóan, de ahogy kitöltjük a nyomtatványokat, ezzel elhárul minden - kivéve az anyagiak - akadály az építkezésünkkel kapcsolatban. Nem bánom, hogy az építész egyeztetett az önkormányzattal. Igaz, így drágább volt a tervezés, de nagyon sok szabadidőnk megmaradt Czakó úrnak köszönhetően, és szerintem az építésügyi hivatal bürokratáitól is megkímélt minket, ami a mai világban nagy szó. Szerintem.
Azt se tudja Szilviám mikor írtam utoljára a blogra! Nos igen nagyon megszokta, hogy naponta frissül a blog. No de a friss újságokkal itt a mai szám. A Berencsi családban mindenki beteg lett. Dani kezdte a megfázásos köhögéses betegséget és folytattuk mindannyian. Én a biztonság kedvéért még bementem hétfőn dolgozni, így legalább mindenkinek átadhattam betegséget, Kedden olyan nagyon vacak volt a közérzetem, hogy inkább az orvost látogattam meg délután. Telefonon még elintéztem a céggel kapcsolatos dolgaimat és aztán itthon tengettem a hirtelen jött szabadidőmet. Sajnos Szilviám is sikeresen elkapta ezt az influenzaszerű betegséget, így az éjszakáink igen „kellemesen” teltek. Dani óránként kelt és hol én, hol Szilvi kelt ki hozzá félkómás állapotban. No igen legalább ne mindhárman lettünk volna betegek. Persze semmi gond, így legalább hamar túl leszünk rajta. Momó egyre több dolgot tud és mi lepődünk meg a legjobban, hogy miket is tanul meg egyik napról a másikra illetve egyik pillanatról a másikra. Példának okáért ott az első fog! Már harap vele és elég fájdalmasan. Mármint a részünkről fájdalmasan. Vagy ott van a mozgékonysága ami tényleg hihetetlen gyorsan fejlődik. Az egyik percben még teljesen inaktív, a másikban meg már a szoba másik végében van a gyerek és próbál vagy rám, vagy az anyjára felmászni. Van egy-két kép róla amint már „kétlábon” próbálkozik. A súlygyarapodásáról és a centiméterekben történő növekedéséről már nem is beszélek. Bár most nem a legjobb evő a kis Momó, de azért még így is jó húsban van. Akkor ugye dumál, ha kell, ha nem. A nyálával „szürcsög” és a nyelvével érdekes figurákat tud produkálni. A takaróva
l kukucskásat játszik, erről van is egy jó képünk. Úgy kb. ez az elmúlt három-négy nap eseménye. Még annyit a mai napról, hogy telefonált Czakó úr és közölte, hogy ma jönne ki hozzánk, hogy kitöltsük együtt az önkormányzatnak beadandó papírokat. Nos ez elmarad a betegségünkből adódóan, de ahogy kitöltjük a nyomtatványokat, ezzel elhárul minden - kivéve az anyagiak - akadály az építkezésünkkel kapcsolatban. Nem bánom, hogy az építész egyeztetett az önkormányzattal. Igaz, így drágább volt a tervezés, de nagyon sok szabadidőnk megmaradt Czakó úrnak köszönhetően, és szerintem az építésügyi hivatal bürokratáitól is megkímélt minket, ami a mai világban nagy szó. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése