Egy havas kirándulás

Vasárnap kimentünk budakeszire,ugyanis kint volt az öt foghíjjal rendelkező "egész" család és gondoltuk,akkor már Momó is szokja a családi légkört meglátogatjuk Őket.Vittünk ajándékot Erzsébet napra és hoztunk is ajándékot Szilvia/Sándor napra.Én kaptam egy nagyon jó kis képkeretet,amibe rögtön bele is tettem egy közös és egy Momós képet.Már itt is virít az asztalomon.Annyira tetszik,hogy megpróbálom legyártani több példányban ezt a képtartót.Vagy sikerül ,vagy nem.Sajnos Momónk az ottlétet csak egy órán keresztül élvezhette ,mert hirtelen nagyon sok információt kellett befogadnia és nincsen Ő ehhez hozzászokva.Túlcsordult az információk befogadására képes agykapacitása és ez a telítettség könny és ordítás formájában jelent meg nála.Valahogy a fotón megjelenített arcformát vehette fel amikor már nem bírta.No nem baj,majd hozzászokik.A visszaút már nem volt annyira vészes,mert az utak aránylag jók voltak és most én sem száguldottam.Persze egyszer sikerült szilviámat megijesztenem,mert az út végefelé kalászon egy kis jeges utcában kipróbáltam,hogy mennyire csúszik a kocsi,ha a kéziféket behúzom.Kaptam is utána a fejemre.Jogosan,mert elfelejtettem,hogy Szilvi még nincsen teljesen tisztában azzal,hogy mennyire lehet uralni a kocsit.Rendben Mazsi igazad volt!Amúgy miután Momó hazaért és a jól megszokott tárgyakat látta maga körül nagyon jól viselkedett.Mosolygott,nevetett,huncutkodott és zsiványkodott.Csak ahogy ezt már megszoktuk tőle.Összegezve;Jó volt a vasárnap!