A csütörtök-mint első pihenőnap- azzal telt,hogy kimentünk a megyeri temetőbe.Szilviám az édesapjához,anyám meg a nagyapám élettársához ment és amíg ők serényen tevékenykedtek addig én Momót pesztrálgattam a kocsiban.Nekem volt a legjobb dolgom,hiszen még az eső is elkezdett szemerkélni abban a borús szeles időben amiben sikerült kint lennünk.
A péntek nekem munkával telt,mivel Galgamácsáról hívtak,hogy be kell azt a gépet állítani amin akkor dolgoztam amikor ehhez a céghez jöttem.Még szerencse,hogy hamar visszajönnek az emlékek.Annyi negatívum volt az egészben ,hogy hajnalban a busz nem jött,mert a hétvégi menetrendet vették alapul a volánbuszosok is és ennek a folyományaként cirka 45 percet vártam újpesten.Még az a szerencse,hogy honorálták az ottlétemet kb másfélszeres összeggel,mint amit egyébként a cégemnél egy napra kapok.
Szombat az Cora-nap lett,mivel mindenféle dolgot kellett vennünk,erről a napról többet nem is irok,mivel effektíve dögléssel telt.
A vasárnap amint azt az elején említettem volt elég nyűgösre sikeredett.Momó nagyon nem akarta a csendes vasárnapi pihenőnapot elismerni,mint csendes vasárnapi
pihenőap.Bár néha elszundított egy-két órácskára,de a nagy része a napnak az azzal,telt,hogy csitítgattuk és szeretgettük,hogy ne sírjon és nyüszögjön.Lehet,hogy az óraátállítás tett be neki,de én úgy gyanítom,hogy valami lappang a kis szervezetében.Szilvi is így gondolhatja,mert ma már kihívta hozzá a doktornőt aki,persze csak a rendelése után jön ki aminek délben van vége.
Remélem nincsen semmi baja a kis csibelevesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése