A tegnapi nap egyetlen olyan eseménye ami említésre méltó az az,hogy este fél nyolctól Dánielünk úgy döntött,hogy iszonyatosan elkezd sírni.Ez a sírás egészen tíz óráig tartott,minimális megszakításokkal.Hiába nyugtattuk,hiába adtunk kaját neki,hiába tettünk a pocakjára meleg párnát és hiába adtunk neki infakolt Momó csak ordított és ordított.De tudjátok az a fülsértő ordítás amibe leizzad és bereked.Iszonyat volt!Nem tudtunk mit csinálni vele és ez olyan szörnyű.
1 megjegyzés:
Kitartás, 3 hónaposan általában megszűnnek ezek a hasfájós rémségek! Azért nem fáj annyira neki, mint amennyire ordít (mondják az okosok)!
Reménykedjünk!!
Megjegyzés küldése