Esti ropogás

Este jól bealudtunk.Momó kb fél nyolckor mi meg olyan tíz körül.Éjfélkor felnéztem,mert nagyon hangosan - mintha csak egy tücsök ciripelt volna - szólt a tv.Szépen ki is kapcsoltam annak rendje és módja szerint,majd ránéztem gyönyörű feleségemre és a csodaszép gyermekemre aztán azzal a tudattal aludtam el,hogy milyen jó,hogy van egy ilyen fantasztikus családom.

Hajnali kettő körül Szilvivel arra riadtunk,hogy égtelen alfarhang jön ki valakiből.Hamar rá kellett,hogy jöjjünk,hogy ez a valaki nem más,mint a mi kis Dömperkénk aki nem csak a lenyelt levegőt engedi ki a kicsiny fokhagyma popóján.eztán Mazsolám kiment wc-re addig én megoldottam a fiam legnagyobb megelégedésére a pelenka kérdést.Olyan aranyos elégedett arca volt a mi kis Momónknak,hogy majdnem megzabáltam.Persze ez csak két percig tartott,amíg rá nem jött arra,hogy ha valami távozik a testéből akkor az a valami hatalmas űrt hagy maga után.Dönci sürgősen a tudtunkra adta,hogy ezt bizony pótolni kell egy kis anyatejcsivel!Ez abban merült ki,hogy olyan égtelen ordításba kezdett amit még talán a szomszédok is meghallottak,ami ugye nagy szó,mert egyik sincsen közelebb,mint 150 méter. Félálomban Szilviám kitalálta,hogy használjuk a mellszívót és a tejcsit kis adagokban adjuk oda.Amikor Momó bealszik akkor már nem fogja zavarni a mellszívó hangja és nyugodtan tehetünk félre a következő etetésig.
Mondanom sem kell nagyon jó taktika volt,mert a gyerek is jól lakott és félre is tudtunk tenni ugyanannyi tejet.
Reggel persze beflamózta mind a 120 ml-t a kis zsivány,de akkor már Szilvinek új adag leszippantanivalója termelődött.
Én majdnem elkéstem,mert én adtam Momónak a kajcsit reggel és utánna nem nagyon akart büfizni a szentem.Nem baj megérte.